Ma semmi sem sikerül

4.Fejezet.


 Egy fekete szempár meredt rám. Ez nem Amy. Neki kék a szeme. A szemek gazdájának dús fekete haja van. Amynek nem ilyen, neki barna a haja. A szemöldökénél egy piercing van. Amynek nincs piercingje. Valamint Amy nem egy 180 centis izomkolosszus.
 Miután sikerült végleg megállapítanom, hogy ez nem Amy- gondolatban megtapsolom magam a hatalmas teljesítményért-az első dolgom az, hogy jobban szemügyre veszem a srácot.
  Kétségtelenül helyes. Nem az a nyálgép, egoista fajta, mint Taylor, hanem inkább egy bakancsban és bőrdzsekiben feszítő, piercinges srác. Nagyjábol 180 centi lehet. Tíz centivel nagyobb, nálam.-Azta de jó vagyok matekból!- Pedig általában magasnak érzem magam a százhetven centimmel, de a srác-a köztünk lévő tíz centi ellenére is-fölém tornyosul.
  Az arcára esik a pillantásam. A szemei, úgy veszem észre, mohón fel-alá járnak rajtam. Nem nagyon vagyok hozzászokva ahhoz, hogy, így megnézzenek, mint a lovat. Viszont, amíg engem néz, addig én is megnézem őt. Elég furcsa lenne ha elkezdén a testét és az izmait bámulni, úgyhogy inkább az arcát veszem szemügyre. Az arca meglepően helyes és férfias. Nagyon hívogatóak az ajkai és a sötét szemei. És a haja, az valami elképesztő. Fizika késztetést érzek, hogy beletúrjak az ujjaimmal!
 Nyugi, Brook! Szedd össze magad!
  Nem azt mondom, hogy "jópasihiányban" szenvednénk a suliban, viszont ez a srác. Wow. Nem jobb pasi , mint Taylor, viszont valami eszméletlenül, leírhatatlanul vonzó.... Igen. Ez tipikusan az egyéjszakás kalandokat előnyben részesítő, keménylegény-rosszfiú. De megteheti, mert: A, jól néz ki. Nem. Inkább baromira szexi ; B,olyan 19 lehet; C, mert pasiból van, és minden pasi, ha ilyem adottságokkal lenne megáldva, akkor ezt tenné.
 A fejemben megszólal a jól ismert vészcsengő. Ez. A. Srác. Veszélyes.
 De ki mondta, hogy nem érdemes kockáztatni? Vagy, hogy a veszély rossz?
-Segíthetek? - kérdezi. A hangja meglepően unott és goromba.
-Ööö....Helló! - köszönök, mire kérdőn felvonja a szemöldökét.
-Brook vagyok.
- Oké - vonja meg a vállát és nekitámaszkodik az ajtókeretnek.
-És Amyhez jöttem.
-Klassz - mondja unottan.
-Úgy volt, hogy ma találkozunk suli után.
-Aha.
-A Legjobb - emelem ki a szót - barátnője vagyok. Beszélnem KELL vele.
-Hajrá.
-És itt lakik.
-Tudom.
-Akkor öhm....beengedsz?- ezzel a sráccal, olyan a beszélgetés, mintha magammal beszélnék. És baromira idegesítenek az egyszavas válaszai.
-Nincs itthon - feleli egy félmosoly kíséretében. Nagyon szexi a mosolya.
-De igen, mert az előbb írt, hogy már szét unja az agyát, és hogy siessek-úgy beszélek vele, mint egy óvodással, hogy legyen ideje felfogni, amit mondok.
-De nincs itt, mert...
-Nézd! Itt van a telefon - lóbálom meg előtte - itt van az  a kibaszott SMS, hogy jöjjek. Csak nem vagyok hülye, hogy beképzeljem az egészet!-kezdek ideges lenni.
-Én ilyet nem mondtam. De...
-Na jó!-legszívesebben fejberúgnám. Lehet, hogy mégis elkéne egy terápia?- Tessék. Itt van az a rohadt üzenet. -mutatom meg neki.-Könyörgöm, ennyire hülyének nézel?
-Nem csak...
-Ne idegesíts már!- rivallok rá.- Hét éve járok IDE a legjobb barátnőmhöz. Csak nem költöztek el öt perc alatt! Mellesleg, Te mit keresel itt?
-Na, jó-kezdi nagyon lassan szótagolva- nincs itt mert..
-Mert? Elvitte a forgószél a Keleti boszorkányhoz, hogy aztán elinduljon a sárgaköves úton?-kérdezem gúnyosan. A srác erre.. Elneveti magát, amit végképp nem értek.
-Nem, érted. Hagynád, hogy befejezzem?-nem várja meg a választ - Nincs itt, mert a szomszédban lakik-ezúttal ő beszél, úgy hozzám, mintha nehéz felfogású lennék. Majd elmosolyodik.
Hogy én mekkora egy idióta vagyok!
 Egyszerűen nem bírok megszólalni. Hülyének néztem a srácot, miközben én vagyok itt az egyetlen idióta!
Jesszusom, mit gondolhat rólam!
 Nem pirulok el, nem vagyok az a típus, viszont zavarba jövök, amit utálok. Ilyenkor mindig össze-vissza beszélek és tiszta ideg leszek.
Te jó ég ez nagyon ciki! Miért kell ma mindennek ellenem fordulnia?!
-Ööö... Mi?
-Elmondjam mégegyszer?-néz rám fáradtan.
-Nem ...nem kell. Én, mi?-elfordulok balra a másik ház felé és meglátom Amyék autóját a ház előtt.
Hogy abba a jó büdös..
 A srác rám néz, majd felvonja a szemoldökét.
-Adjak térképet?-kérdezi gúnyosan. A zavarom egy pillanat alatt elmúlik.
-Kösz, de van a telómon GPS!
-És tudod is kezelni, vagy mivel szőke női hajlamaid vannak, segítsek beállítani?
-Majd megkérek egy bácsit, hogy segítsen!-vágok vissza, elég gyengén, mire elneveti magát.
-Remek! Sok sikert! Csak aztán nehogy összekeverd, hogy merre van a jobb, meg a bal irány!-mondja nevetve. Jót röhög rajtam. -Tudod, a jobb az amelyikkel...
-Amelyikkel bemutatok, azoknak, akik felbasszák az agyamat -mosolygok rá kedvesen. Majd bemutatok neki, de erre csak mégjobban nevet.
  Hogy baszódna meg! Elegem van ebből az önelégült baromból! Meg magamból, hogy tényleg úgy viselkedek, mint egy szőkenő.
Megpróbálom megőrizni a méltóságom, csakhogy ez a terv abban a pillanatban befuccsol amikor megbotlok a lépcsőn. A srác utánam kiált egy "Óvatosan!"-t majd kinevet.
  Betrappolok az eggyel arrébb lévő, ugyanolyan ház ajtaja elé. Olyan dühös vagyok, hogy legszívesebben visszamennék összeverni a gyereket. Igen tényleg el kéne beszélgetnem erről a pszichológussal. Megállok az ajtó előtt. Friss levegőt szívok, kihúzom magam. És becsöngetek, mire Amy munka- és tisztaságmániás, hipochonder anyukája kitárja előttem az ajtót.