Mióta megemlítettem Amynek, amit Taylor mondott az apámról és a bátyámról, úgy felhúzta magát, hogy folyamatosan őt szidja - elég durva szavakkal - és idegesen fel-alá járkál a szobájában. Természetesen nem marad el a kezeivel való, vad gesztikulálás és a földön lévő táska rugdosása sem. Most, hogy így jobban belegondolok, őt jobban megviselte, mint engem.
- Taylor egy idióta, hazug, szemétláda paraszt! Hogy volt képe ezt mondani azok után, amin keresztül mentetek?! Ráadásul direkt odacibálta eléd azt a libát, hogy fájdalmat okozzon! Seggfej!- ismétli sokadszorra.
Viszont igaza van, és klassz hallani, hogy nem csak én gondolom így.
Igen, pont erre volt szükségem, hogy valaki velem együtt szidja Taylort, a barátnőjét és az egészet katyvaszt, ami körülöttünk zajlik. Mindig jól esik az embernek, ha van kivel szidnia az exét. Jobban felfrissít, mint egy hideg zuhany.
Viszont Amy nem akarja abbahagyni a járkálást és ezzel a folyamatos oda-visszával kezd megőrjíteni.
-Amy! - szakítom félbe( be sem áll a szája egy ideje, folyamtosan Taylorre tesz megjegyzéseket).
-Hm? - fel-alá járkál. MÉG mindig.
- Befejeznéd?
- Mit? - áll meg egy pillanatra.
-Kezdek szédülni!
-Jaj, bocs -mondja, aztán megáll az ablak előtt. Összeráncolja a homlokát, majd mint akit valami mágnes vonz, odatapad az ablakra - mint egy pióca - és vadul mosolyog.
-Mi az? - kérdezem, és oda állok mellé az ablakba.
A "világ egyik legnagyobb egosita parasztja" - alias, a szomszéd srác - éppen eléggé elméjülten "búcsúzkodik" egy vörös cicababától a verandán. A csaj szinte benne van a srác szájában. A gyomrom rögtön kinyilványítja a nemtettszését. Elfordítom a fejem és inkább a chipses tálat kezdem el tanulmányozni közelről.
Amy úgy két perc múlva visszatér a jelenbe és filmbe illő módon levágja magát az ágyra, majd a mellkasához szorított párnával elkezd sóhajtozni, és szerelmetes bambulja a plafont. Aha. Szóval így néz ki, ha valaki szerelmes.
Bakker. Én is ilyen borzalmas voltam?
- A szomszédsrác nagggyon szexi! Egy igazi "adonisz"! - töri meg Amy a csendet .-Végre valóra vált az álmom, hogy egy helyes srác került a közelembe, és végre-valahára elérhető közelségbe! - mondja szerelmetes pillantások közepette.
- Lehet, hogy egy isten, de ugyanakkor egy bunkó! Különben miért nem mondtad, hogy van egy új szomszédod? - kérdezem miközben még egy marék chipset szórok a számba. Az elmúlt órában, teljesen beborítottuk Amy ágyát csoki- és chipspapírral.
- Hát, azért drágám, mert hétvégén másnapos voltam, és az egyetlen dolog, amire emlékszem a hétvégéből, az a vécébe hányás. Ma reggel tudtam meg, hogy szombat óta itt lakik. Egyébként lestoppoltam. Szóval hátrább az agarakkal anyukám! - mondja és közben játékosan megbök a könyökével.
-Várj! Egyedül lakik?
-Aha. De én figyelmeztettelek! Az enyém..-vigyorog, mint a vadalma.
- Hát... felőlem megtarthatod egész nyugodtan.
- Köszönöm! -sóhajt fel megkönnyebbülten.
-Mégis mennyi idős lehet? Nem tűnt, olyan idősnek, csak nem lehet húsz felett...- gondolkodom hangosan.
-Engem nem érdekel mennyi idős, ameddig ilyen testtel és arccal rendelkezik! Szerinted, hogy csókolhat? Biztosan baromi jól....
-Fúj, Amy! Mindjárt kiégnek a "lelki szemeim"!
-Most, miért. A tény az tény. Vajon milyen lehet az á...
-NEHOGY FOLYTASD! MINDJÁRT ROSSZUL LESZEK! JESSZUS!
-Jólvanna'! Különben hamarosan hozzá kell szoknod, ahhoz a gondolathoz, hogy velem fog így smacizni! -vigyorog diadalittasan.
-Ezt. Nem. Gondolhatod. Komolyan. - döbbenek le.
-Most miért? Csak gondolj bele, ha...
-Nem éri meg.
-Ezt te nem gondolhatod komolyan! -döbben le ő is. -Hát nem láttad mennyire cuki?
-De igen! És azt is láttam, hogy három órán belül két lányt vitt fel a lakására! Ez a srác veszélyes. Nem a te súlycsoportod!
-Miért talán a tiéd? - kérdez vissza gorombán mire végképp lefagyok.
-Mi van?
-Semmi különös. Csak éppenséggel nem értem miért vágod a fejemhez, hogy csúnya vagyok.
-Mi?! Egy szóval sem mondtam, hogy csúnya vagy! Ne forgasd ki a szavaimat!
-Akkor meg miért nem tudsz csenben támogatni? Hm?
-Valószínűleg azért mert szerintem baromság, hogy ezt a szoknyavadász bájgúnárt szemelted ki! -hábordok fel, hitetlenkedve.
- Az előbb mondtad, hogy egy Isten! És valljuk be tényleg az. Ne akard megmondani, hogy mi jó nekem és mi nem! - mondja mérgesen - Minden jogom meg van ahhoz, amit érzek iránta és ahhoz is, ha kell átkopogja hozzá és flörtöljek vele! Akár most rögtön! -pattan fel. Majd elkezd szedelőzködni.
-Na arra kíváncsi leszek! - mondom gúnyosan, viszont csak később esik le, hogy akár egy kihívásnak is vehette. Nincs annyi vér a pucájában, hogy ezt megtegye. Remélem.
Egy pillanatra lefagy - mozdulatlanná dermed a kabátjával a kezében - majd káromkodi eggyet és visszahuppan az ágyra. A kezébe temeti az arcát és feszült válakkal görnyed előre.
-Keső van. Nem akarom ilyenkor zavarni - motyogja mentség gyanánt, mire akaratlanul is felnevetek. Hitetlenkedve felkapja a fejét, és amint meglátom az arcát tudom, hogy nekem végem.
A röhögőgörcs - ami hatalmába kerített nem akar csillapodni, főleg úgy, hogy Amy dühösen hozzám vágja a kabátját. A arcomat a párnába temetem, de csak úgy ráz a nevetés. Akkor végképp elszabadul a pokol, amikor Amy nevetve fejbevág a párnával.
Nagyjából tíz percíg visítva, röhögve püföljük egymást a párnával, mire elfogy minden erőnk. Fáradtan ledőlünk az ágyra egymás mellé, és szótlanul bámuljuk a plafont.
- Azt tudnod kell, hogy mindig ellenezni fogom, hogy akár csak a gondolat is felmerüljön benned, hogy te és a srác összejöjjetek, ugyanakkor, igazad van, hogy nem szólhatok bele a dolgaidba. Szóval azt fogom tenni, amit mindig ilyenkor. Összeszorított fogakkall és rengeteg aggodalommal, némán tűröm az észveszejtő ötleteidet a srác meghódításáról. Viszont semmi kedvem a legjobb baránőm miatt is aggódni. Pláne,ha véletlenül becsúszik egy kis Amy. - ülök fel, ő is követi a példámat - mondom mire durcásan összefonja maga előtt a karját.
-Lehet, hogy nem akarok összejönni vele, oké? Az is lehet, hogy senkivel nem akarok járni! De, miért nem álmodozhatok a szomszéd srácról, amikor kedvem tartja? Tudok vigyázni magamra, nem kell féltened! Ráadásul, nem vagyok 14 éves szűzlány, akit fell kell világosítani a védekezésről, oké? - emeli fel a hangját. Aztán nyugodtabb hangon folytatja. - Bízhatsz bennem! Nem kell aggódnod. Vigyázok magamra, és hidd el én sem kívánok teherbe esni tizenhét évesen. Viszont attól még senkinek nem lett baja, hogy ismerkedni akart. Annyira pedig ismerhetnél, hogy tudjad, hogy nem áll szándékomban egyéjszakás kalandokban részt venni!
- Renben. Megértettem. Csak aggódom, mint mindig.
-Pedig pont, hogy nem kéne!
-Oké.
A tekintetemet a lenémított tévére helyezem és szótlanul bámulom a képernyőt.
-Ne haragudj, hogy ilyenekkel fárasztalak - töri meg a csendet és átölel. - Tudom, hogy aggódsz meg féltesz és szeretlek érte, de nincs szükségem prédikációra arról, hogy mi jó és mi nem. Viszont figyelembe véve, hogy a legjobb barátom vagy, átgondolom azokat, amiket a pasival kapcsolatban mondtál - fejezi be, mire válaszul visszaölelem, aztán csak bámulunk egymásra csendben.
-Nem fogod meggondolni magad, igaz? -kérdezem, visszafolytva egy mosolyt.
-Nem, bizony! - mosolyog.
-Akkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nehogy összetörje a szivedet.
-Rendben, de ígérd meg, hogy nem viszed túlzásba és cserébe én sem viszem, és amikor kideríted a srácról, hogy bűnöző, akkor majd hiszek neked - nyújta a kezét.
-Mi van, ha tényleg az? -kérdezem és idegesítően kezdem fel-le vonogatni a szemöldököm, ahogyan Josh McTucker szokta, amikor csajozik. Amy felnevet. Majd kezet rázunk.
Áll az alku.
-Akarsz itt aludni?
-Hát, mivel semmi kedvem apával és Jaroddal találkozni, nagyi pedig welness-hétvégén van egy hete - nem hajlandó hazajönni onnan - és elvitte a házhoz pótkulcsot is, tehát hozzá nem mehetek, továbbá a népszerűségem egyenlő a nullával, ezért még csak azt sem mondhatom, hogy vár egy másik barátnőm, vagy, hogy éppen a szuper-szexi barátommal van randim, ezért a válaszom igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése