9. Fejezet
A gyomrom úgy kordul fel, hogy attól tartok a fél utca felébred a hangjától. Leteszem a telefonomat az asztalra, majd lazán copfba fogom a hajamat és elindulok a földszintre, a konyha felé.
Szerencsére az Amyék konyhája, nem olyan használhatatlan, mint a miénk. Tulajdonképpen, náluk akár a Pokol Konyháját is le lehetne forgatni családi verzióban, a két sütővel, a gigantikus hűtővel, és a többi hatalmas konyhapulttal és konyhaszekrényekkel.
Bekapcsolom a rádiót, majd nekilátok összeütni a reggelit, miközben azon ámulok, hogy mennyire jól felszerelt a konyhájuk. Még mosogatógépük is van! (Én meg mindig kézzel mosogatok otthon, amitől folyamatosan csontig kiszáradnak a kezeim és kimarja a mosogatószer. )
Amynek és magamnak palacsintát sütök, az apukájának pedig tojást. Mr. Anderson odavan az omlettért, így legalább kevésbé lesz morcos, amikor megtudja, hogy Amyvel lógunk a suliból. Mondjuk szerintem inkább csak röhögni fog rajtunk, de azért nem árt az óvatosság a tegnap esti buli után.
Akár csak a filmekben, táncolva és éneklve csinálom a reggelit. A konyhát megtölti az ínycsiklandozó palacsinta illata és nekilátok az omlettnek is. Imádok sütni és főzni. Megnyugtat és kikapcsol.- Kivéve amikor kicsap az olaj és rámegy a bőrödre, vagy amikor majdnem felgyújtod a konyhát, és úgy kell vízzel lelocsolni a bátyáddal a tűzhelyet, nehogy átterjedjen a láng a konyhaszekrényre. -Nagyjából fél órája főzőcskézhetek, amikor meglátom, hogy mennyi az idő: 9:00.
Igen. A többiek éppen ebben a pillanatban vonulnak be a tantermekbe és kezdenek neki a naphosszat tartó tanulásnak. Én pedig az életet élvezve tömöm a számba a palacsintát, fejezembe az omlettet és táncolok egy Nicki Minaj dalra. El bírnám viselni, ha minden napom ilyen nyugiban kezdődne. Suli nélkül. Taylor nélkül. Mrs. Hillar nélkül...
Miután befejeztem a kajálást elmosom a tányérom aztán megakad a szemem a sok szeméten a kukában. Autómatikusan odamegyek, hogy kiürítsem a szemetest.
Normál esetben nem lennék ennyire rendmániás viszont nem akarom, hogy Mr. Andersonék teherként tekintsenek rám, hogy azt higgyék, hogy csak enni meg aludni járok hozzájuk. Így aztán valahányszor itt vagyok mindig segítek a takarításban. Aminek Amy természetesen rendkívül örül, mert így neki nem kell semmit csinálnia. Egyszer azt mondta, hogy eljöhetnék hozzájuk tavaszi nagytakarításkor. Válaszul hozzávágtam egy papucsot.
Ennyire nem vagyok hülye.
Megfogom a szemetet azzal a szándékkal, hogy kiviszem a járda mellet álló kukába. Kinyitom az ajtót és szinte eláll a lélegzetem. Szinte káprázik a szemem az utca látványától.
A Nap sugarai átszűrődnek a falevelek között aranylepelbe botítva a pázsitot. Friss harmat pihen a fűszálakon, és apró virágok bujkálnak a fűszálak között. A madarak dalolászva szökdécselnek a faágakon, és egy gyönyörű macska ül a szemközti ház ablakpárkányán. Virág- és palacsinta illat száll a levegőben. Lágy szellő borzolja a hajamat és a kerti virágok illata csiklandozza az orromat. Lehunyom a szemem, kiélvezem a napsütést.
Klassz lehet minden reggel ilyen látványra ébredni. Mintha egy mesebeli helyre kerülne az ember. Ellentétben nálunk, a betondzsungelben, az a legnagyobb csoda, ha a galambok nem tojják össze az erkélyt. Vagy, ha nem fulladsz meg a kipufogógáztól és a portól.
Egy ilyen látvány után, kifejezetten fura ordibálást hallani a szomszédból.
-Te szemétláda! Azt hittem, hogy szeretsz! - vágódik ki az ajtó és egy fekete hajú lány ront ki rajta a könnyeivel küzködve.
-Kiara várj! - megint csapódik az ajtó és kilép rajta a szomszéd srác, félmeztelenül! Tegnap fel sem tüntek a karján lévő tetoválások, mondjuk most se éppen az szúrt szemet. Izmos és kidolgozott felsőteste valami elképesztően szexi. A gatyája a csipőjén lóg és egy bőrkarkötőt visel a csuklóján.Ennyi.
Láttam már fiút félmeztelenül, elvégre két férfival élek egy fedél alatt, ráadásul több fiúval is jártam már és voltam strandon is..Mondjuk az utóbbi alap, de most...Most, mintha pusztán a felsőteste látványától össze tudnék esni....Pedig nem szimpi a srác...-enyhén fogalmazva.
Nem tudom nem őt nézni.
Lehet, hogy tényleg van valami abban, amit Amy zagyvál?
-Hagyj békén Jayson! - Nahát, ezek szerint neve is van a bájgúnárnak. - Soha többé nem akarlak látni! - kiáltja a lány, Kiara.
Küszködik a sírással, és olyan szaporán emelkedik a mellkasa, mintha most futotta volna le a fél maratont.
Valamilyen szintem sajnálom őt - biztos elhitte ennek az idióta baromarcnak, hogy szerelmes belé-. ugyanakkor egy másik részem, piszkosul örül neki, és röhög a szerencsétlenen. - Mint, amikor megjelenik az angyal és az ördög éned piciben melletted. Aztán elkezdik mondani a magukét, majd összevesznek. Mire az ördög nekiesik az angyalnak. Tulajdonképpen, ugyanez zajlik le a fejemben is a két kicsi Brooke között. - Nem tudom miért érzek elégedettséget, amikor a csaj mindjárt szétbőgi magát. Vagy a tudatallatim örül annak, hogy Amynek eggyel kevesebb ellenfele van, vagy pusztán gonosz vagyok.
Miután szemügyre veszem a lányt nyugodt szívvel állapítom meg, hogy nemcsak gonosz vagyok, hanem egyenesen féltékeny is.
Miért kell "modellek" között élnem?
Kétség sem fér hozzá, hogy szép lány. Magas, formás alkata és nagy mellei vannak. Legalábbis én elbújhatok mellette. Szép hosszú haj, barna bőr, tökéletes smink. A gyönyörű hosszú lábait kiemelő miniszoknya. Ráadásul ő képes magassarkúban járni...
Ellenben én; elmosódott alapozó és szempillaspirál keverék borítja az arcomat, karikák a szemem alatt, a hajam kócos, a ruhám, egy régi fekete Snoopy-s póló, ami Amyé és egy lila-fekete kockás pizsama nadrág. És a legjobb, szörnytalpra hasonlító, nagy mamusz. Mint egy 14 éves általános iskolás kislány, aki megszálottja a rajzfilmeknek és a szörnyes cuccoknak. Legszívesebben elásnám magam, de sajnos nincs a közelben ásó...
- Hadd magyarázzam meg! - szólal meg Jayson.
-Nem! - visítja - Hagyj békén! Ne hívj, ne keress! Gyülöllek, te szemétláda! Rohadj meg ott, ahol vagy! Én szerettelek. Te.. Te ********.... - Hűha! Ha azt hittem, hogy trágárul szoktam beszélni, akkor tévedtem. Van még mit tanulnom... - Soha többé nem akarlak látni! -mondja a lány, majd elviharzik. A magassarkúja nagyokat koppan a járdán.
A srác - Jayson - egy ideig bámul után, és közben gondterhelten a hajába túr. Nem megy utána. Nem úgy néz ki, mint akit bánt, hogy most dobták ki és küldték el a francba NAGYON durván. Nagyjábol fél perce ment el a csaj. Felsóhajt, majd megfordul, aztán rólam tudomást se véve beront a házába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése