Jayson nem nagyon törte magát, hogy kiengesztelje a lányt. Pláne, hogy rögtön utána egy Stella nevű lánnyal telefonált a kertben. Még pár percig gyönyörködöm a tájban aztán visszamegyek a konyhába. Mr. Anderson jóízűen falatozza az omlettet és Amy is tiszteletét teszi az asztalnál, habár hozzá se nyúlt a palacsintához. Kemény lehet kétszer egymás után másnaposnak lenni.
-Jó reggelt, Mr. Anderson!
-Á! Szia, Brooke! Mennyei ez az omlett! - mosolyog.
- Hol voltál? - kérdezi Amy egy ásítás keretében.
-Kivittem a szemetet. Gyönyörű idő van! Elmehetnénk a parkba, vagy piknikezni!
-Na ne! Ma programunk van! Nem emlékszel? - veti a be AZT a pillantást. Ez burkoltan annyit tesz, hogy:
Kaja után te+én, irány a pláza, majd haza meghódítani a szomszédban lakó félistent.
-Milyen program? - kérdezem "ártatlanul".
-Olyan program - mondja, és úgy néz rám , mintha hülye lennék.
-Jajj! Igen, most, hogy mondod! Tényleg sokkal fontosabb dolgunk van! - nézek vele farkasszemet. Nemár, hogy arra a tuskóra akarja pazarolni ezt a szép napot! Fél percig csendben szemezünk, majd Mr. Anderson töri meg a csendet.
-Rendben, lányok. De este nyolcra itthon legyetek. És ma kilenckor ágyba! - mondja mókásan, mint aki semmit sem vett észre a még mindig tartó szemező párbajunkból.
-De Apu! - rökönyödik meg Amy. -Az naggyon korán van!
-Drágám. Ez nem vita. Nyolcra legyetek itthon.
-Nem hiszem el, hogy egyszer sem lehet.... - emeli fel a hangját.
-Nyugi, Amy. Nekem úgyis haza kell mennem hatra. Ma már otthon alszom -szakítom félbe.
-Ajjj..- szomorik el és megint bök egyet a villájával a palacsintán. - Ez annyira gáz!
-Biztosan nem tudsz maradni? Mi szívesen látunk!
-Köszönöm Mr. Anderson, de..
-Szólits csak Bobnak! -hűha. Magasabb szintre helyeztem a kapcsolatunkat Amy apjával! Mostmár csak az anyjával kell megkedveltetnem magam. Hurrá!
-Köszönöm Bob, de tényleg haza kell mennem. Családi ügy.
-Hát, jó. Ez esetben, élvezzétek a szapadnapot - mosolyog Mr. Anderson.Bob.
Feláll, felmarkolja a súlyosnak tűnő aktatáskájat, puszit nyom Amy fejére, nekem küld egy biccentést, aztán volt-nincs. Ő is elment dolgozni, mint Amy anyukája még este. Mrs. Anderson nem jött még haza, mert ma délre vissza kell mennie, és nem akart hazaautózni azért, hogy egy-két órát pihenjen- a szomszéd városban dolgozik- ezért az egyik rokonuknál töltötte az éjszakát. Ketten maradtunk Amyvel. Miénk az egész ház!
-Na jó! - csapom össze a tenyerem- Mivel kezdünk?
-Hogy-hogy mivel? - néz rám a zöld szemeivel.
-Pláza? Kozmetikus? Manikűrös? Fodrász?
-Igen. Ez így, mind mehet ebben a sorrendben! -mosolyodik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése